A pártok híradóstábjai kapjanak havonta x-y-z percet, költségvetést (a listás országgyűlési választási eredményeik arányát kicsit a kiegyenlítés felé eltoló arányban). Maguk döntik el, h miről milyen hosszan számolnak be, kivel interjúznak. Így nem lehet elhallgatni eseményeket, (~letépetni plakátjaikat), mert akinek érdeke, az a maga x percével azt tesz amit akar, hírt adhat bármiről, a másik oldal ebbe nem tud beleszólni, csak a maga perceivel tud gazdálkodni. Mint egy debating. Mint úszók külön sávokban, nem tudják a másikat korlátozni, visszahúzni, hanem csak a saját sebességüket (stábjaik ügyességét) növelhetik.
Nézzünk egy egyszerű analógiát:
A eset: az önkormányzati újság minden oldalát a többségi párt írja, kirúgta a szerkesztőségből a többieket;
B eset: felosztották az újság oldalait, 5 oldalon az egyik párt írja amit akar, interjúvolja akit akar, 2 oldalon a másik párt ír arról amit tudatni akar, 1 oldalon egy független képviselő ír.
Szerintem a B esetben jobb a tájékoztatás, kevésbé hallgatnak el fontos információkat.
Hasonlóan mint ahogy a kampányidőszakban fontos garancia, hogy megjelenési lehetőséget kell biztosítani a jelölteknek - ezt kellene csak kiterjeszteni mindenkorra.
Ha az lenne az ellenzék követelése, ajánlott rendszere, hogy kapjon újságoldalakat, perceket a közmédiában aki kapott szavazatokat, az talán jobban elérhető lenne mint a pártatlan média utópiája.
Amely országban nem működik a pártatlan állami média (pl. Magyarországon), ott azt javaslom, h ne is tegyünk úgy, mintha pártatlan lenne, amikor gyakorlatilag ki van szorítva az ellenzék, hanem akkor legyen nyílt, hogy pártos a média, legyenek a közmédiában a pártok-mozgalmak-think tankek-szakszervezek, akármilyen rendezvényt (pl. tüntetés, konferencia) szervezők saját híradásai (riportjai, összefoglalói, képei, interjúalanyai). 2 percet használ fel az egyik, 1 percet egy másik, hogy beszámoljon ugyanarról a témáról-hírről. A néző/hallgató/olvasó felváltva látja őket, így kénytelen mindkét (vagy több) oldal álláspontját, beállítását látni (nem érdemes percenként elkapcsolgatnia).
Amikor egy rendezvényről adnak hírt, akkor a rendezvény szervezőjének van joga 1-2-x perces önbemutató anyagokat készíteni (mint egy sajtóközlemény), és azt kell a közszolgálati médiának leadnia (+ ha valamelyik párt kommentálni akarja, akkor utána azt). Vagyis nem a közmédiának lenne 1 stábja, hanem csak automatikusan közzétenné amit a pártos stábok és a rendezvényszervezők gyártanak. A leadás sorrendjét sorsolással döntenék el, h ezt se lehessen felülről vezérelni. Egymás műsorait megnézhetnék leadás előtt, h még tudjanak reagálni azokra (gyorsreagálású nyilatkozók különféle témákban, nem egy pártszóvivő).
A hamis hírekért idő- és pénzbüntetés jár. A stábok ellenőrei egymás költségelszámolását ellenőrizhetnék, hogy ne lehessen külső finanszírozókat használni (mondjuk a háttérmunkát, kutatómunkát bárki végezheti és ingyen adhatja a tippeket, elemzéseket a stáboknak, hát ez megoldatlan, de még mindig sokkal jobb rendszer lenne, mint a mai). Ez (debating) versenyt hozna, hogy ki milyen meggyőző riportereket, alanyokat hoz, milyen érdekességű híranyagot hoz létre. A legügyesebb embereiket kéne a stábjaikba tenniük.
Az élő tv mellett egyre nagyobb szerepe-nézettsége van-lesz az interneten később megnézőknek. Ők választhatnak, hogy kinek az anyagait nézik meg, de legalább mindenkié közzé van téve a közös felületen. A weben lehetne leginkább debating jellegűen reagálnia az anyagoknak egymásra. Pl. a másik fél anyagainak adott pillanataihoz be lehetne szúrni adatokat, “cáfolja a … statisztika, tudományos cikk (url), ellentmondó nyilatkozat ugyanőtőle/párttársától”. A néző állítja be, hogy kiknek a beszúrásait akarja megjeleníteni, viszont a sajtóhelyreigazítás úgy működne, hogy amikor tényszerűen valótlant állít vki, amit a médiabíróság vki beadványára elbírál, akkor az elbírált helyreigazítás kötelezően be lesz szúrva bármely stáb interneten megnézhető anyagába.
Ez a médiabíróság csak a nagyon tényszerű, objektív, gyorsan elbírálható, kinyomozható ügyekben hozna ítéletet. A tények (van/nincs, nem/mondta, számadatok) mellett csak bizonyos szavak lennének megtámadhatóak (pl. nagyrészt, főleg, gyakran, elsősorban-t mondani (jelentősen) 50% alatti esetre), csak ami nagyon távol áll a valóságtól. Bizonyára sok munkájuk lenne, és nemcsak a tv-stábra, hanem a jogászokra is sokat költenének. A jogászstáboknak is lenne költségvetésük és a perköltségeket+büntetést egymásnak is fizetnék (hogy ne érje meg, hanem kénytelenek legyenek nem tényszerűen hamis híradásokat készíteni)(ha a riporterük hamisít, az mondjuk dupla akkora bírsággal jár mint ha az interjúalanyuk). A más táborhoz tartozókat is interjúzhatnák, ekkor maguk beilleszthetik a cáfolatukat az anyagukba.
Mindegyik félnek joga van a maga idő %-ára minden egyes híradó kiadás idejéből (pl. 30 percből), de elcserélhetik egymással, előre megegyezhetnek, h én ma szeretnék 1 perccel többet a részemnél, felajánlok érte 1,5 percet e hónap egy hátralévő napján/ma más idősávban/jövő héten ugyanekkor, ki cserél velem? Az 1%-nál kisebb szervezetek (nemcsak pártok, hanem pl. érdekvédelmi szervezetek, szövetségek is kaphatnak %-ot) stábjai legalább 1:1 arányban cserélhetik el az idejüket amíg össze nem gyűlik egy rendes riportnyi idejük és ők átvihetik hónapok közt az idejüket, és pl. egy szakszervezet használhatja sztrájkszezonban a számára uborkaszezonban felhalmozott tartalékát.
A nem pártos eseményekről egy közös semleges stáb tudósít, aminek a tagjait a politikai stábok egyénenként értékelik, hogy mennyire elfogulatlanok, ill. szakmailag jók, ezen értékelésekből egy időben diszkontálódó (a régebbi értékelések elenyésznek) egyenleget képeznek, és akinek tartósan negatív akár az elfogulatlansági, akár a szakmai indexe, az egyre kevesebb híradásban vehet részt-kap megbízást (ha van helyette jobb). Tkp. kiszavazhatják aki nem tetszik és túl sok büntetőpontot kap-halmoz fel. Aki bent marad, azt többen is elfogadják, nem egy-egy párt delegáltjai.
Nemcsak a közszolgálati tv, hanem a rádió, news site, MTI esetében is hasonlóan működnének a pártos stábok: nem lenne egységes stílusa, irányvonala, de ez másrészt előny. Minden önkormányzati újságban lehetne kisebbségvédelem, elhallgattatásvédelem: kap legalább 1-1 oldalt minden bejutott szervezet, ahol azt tudat az olvasókkal amit jónak lát.
A pártos stábok rendszere egy visszalépés lenne a pártatlan közmédia állapotából, csakhogy ez egy előrelépés a pártatlan közmédia látszata, egyoldalú, torzító, hamis kormánypropaganda állapotából, amiben valójában vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése