düh

"Mindig ez van, ez ciklusos. Az emberek egy ido után túl jól élnek, unatkoznak, duhosek lesznek. De a dühöt a demokrácia elfojtja. Es megjelennek a szelsosegek. Előtérbe kerülnek a konzervativok, velük az eros keretek es az uniformizalodas. Örültek kerülnek hatalomra, akik kollektive megjelenítik a dühöt es felszabadítják az elfojtottat. Meg több harag gyűlik, mar mindenkiben.Majd kiengedik a haragot, kollektiven es háború lesz, összecsapást lesz. Ezért írtam itt annak idején akkor kishazankra vonatkoztatva(, amin sokan felháborodtak es nem értettetek egyet (jobbik garda megjelenése). Hogy nem szabad a szélsőséget sem elfojtani! Integrálni kell tudni a demokráciába. Szerintem" 

Béni Jocó "Duh nélkül nincs élet, es életben maradas sem." Már miért ne lenne? Vagy miért ne fakadhatna a dühöm leginkább abból, h nem értem, h nem tudom, h nem lehet, h nem sikerül (még), anélkül, h vki ellen irányulna a dühöm? Én attól tartok/azt remélem, h az idézett mondatod csak egy korlátozó hiedelem, egy tévedés.

Béni Jocó "Meg kell engedni, különben újra es újra az lesz mint most mar latszik." Ezzel szemben ha megengedik, akkor viszont nem újra es újra az lesz mint most mar latszik? Kuktában hamarabb felmelegszik a víz, de ha nincs rajta fedő akkor ne tudna forrni? Tovább ront a helyzeten ha még kimondani sem lehet, de a baj akkor is fennáll, dühöt akkor is okoz, ha kifejezhetik. Egyetértek azzal, h engedni kell kifejezni, ha már van düh, csak itt ne álljunk meg, és ne higgyük a ki nem fejezhetőséget az alapvető bajnak, hanem az alapbajt oldjuk meg. És nagyon veszélyes a demokráciát kiáltanod ki bűnbaknak, h a demokrácia miatt lenne az elfojtás, elhallgattatás. Szerintem világosan ki kéne mondanunk, h a diktatúrában sokkal jellemzőbb az elfojtás, az elhallgattatás mint a demokráciában. Amíg ez lebeg, addig azt a látszatot erősíted, mintha demokráciaellenes lennél. Más úgy érvelni, h a jelen (pontosabban már múlt) demokrácia hibája épp az volt, h nem volt elég, épp növelni kéne, nem csökenteni a diktatúra felé elmozdulva. Érdekes, h mi van ha a 'demokrácia' helyére a 'liberalizmus't helyettesíted. A liberalizmus egyébként pont a kisebbségvédelem és a szólásszabadság terén 'több' mint a demokrácia.

Béni Jocó "Mert amikor meg demokrácia volt, akkor a szelsosegeseket kinevettek, feltek toluk, ellehetetlenitettek, megszuntettek, es azt mondtak felelmet keltenek, hagyjak abba. Azért. Nem azt mondtak h hűha, dühösek az emberek, csináljunk vmit, adjunk neki vmennyi teret h lássuk miert. Hogy egyutterezzunk velük... Azt mondtak h félelmetes, es vigyázzunk nehogy masok is duhosek legyenek, mert az ragalyos. Mert a jól elo feltette a joletet attol aki vagyott a jóllétre. Aszem ezert"

Béni Jocó "Mert a jól elo feltette a joletet attol aki vagyott a jóllétre." Ezzel egyetértek, szerintem is ez a fő ok, érdek; te is ellentmondasz itt annak a megokolásnak, h a jólétből fakadó unalom lenne a düh oka. Egyébként súlyos elcsúszásra vezethet azt mondani, h attól féltette, aki vágyott a jólétre. Nem attól félti, aki vágyik a jólétre, hanem aki (jogtalanul, különösen ha erőszakkal) elvenné tőle ami az övé, aki kárt okozna neki. Az, h valaki csak vágyik a saját jólétére, sőt ha ezért akként tesz, hogy értéket termel, az nem csökkenti a jólétemet, hanem inkább még növeli is.Tök jó, h vágyik a jólétre, tök jó, h úgy akar élni mint én, tök jó, ha ezt sok értékes munkával éri el. Nem attól/azért kell félni, aki vágyik a jólétre, hanem attól, aki nem értékes hozzájárulással akar jólétet teremteni, hanem aki bármi áron akar elvenni, elbirtokolni, fogyasztani, aki tőled vesz el, lop, aki értékteremtés nélkül, károkozással, vagy a harácsolásánál kisebb értékű munkával szerez. A meritokrácia és az hozzájárulás értékével nagyjából arányos fogyasztás egy fair, jó irányba motiváló rendszer lenne. Aki ezt a fair motivációs rendszert rombolja, az okoz nagy kárt. Egyszerűsítve: termelsz, vagy rabolsz másoktól (ill. wikipedia: ha beteszünk egy-egy téglát, mindenki egy egész házat kap, pozitív externáliát is jelentünk, a fogyasztói többletekkel, önkéntes cserékkel is lehet növelni az összhasznosságot, csak jól működő rendszert kell megszavazni). A szélsőségesekkel az a baj, h rabló stratégiájúak, nem termelő stratégiájúak. Vigyázzunk, nehogy mások is rabló stratégiájúak legyenek, mert akkor egyrészt lerontják a rendszer hatékonyságát, másrészt ellopják a (köz)vagyonod egy részét, továbbá megfélemlítenek, erőszakot alkalmaznak ellened. Nem(csak) a dühüket igyekeztek elfojtani, hanem az erőszakos tetteiket. Ez a kettő nehezen elválasztható; egyetértek azzal, h úgy kell az erőszakot nem engedni megtenni, h közben a szóbeli kifejezés megtörténjen.

Volt egy kísérlet, ahol patkányok ihattak kábítószeres itatóból vagy tiszta vizet. Amikor unatkoztak, akkor kábítóztak. Amikor patkányparadicsomot rendeztek be nekik, érdekes játékokkal, akkor mint gyerekek egy kalandparkban, élvezték az életet és leszoktak a függők is, a másik itatót választották.

Mennyiben analóg az egyénen belüli, énrészek közötti pszichológiai elfojtás (IFS száműzöttek) és a társadalmon belüli, egyének közötti elfojtás? Az analógia részben áll, részben nem. Mit lehet átemelni az énrészek meghallgatása, érvényesítése, ismétlődő traumától megvédése, biztonságba helyezése, családba tartozásának elismerésére kikísérletezett, bevált (ön)terápiákból az egyének (és társadalmak, osztályok, szubkultúrák) terápiájára? Hogyan javaslod az integrálást? Mint a gyereknevelésnél, jó meghallgatni, h mit érez, mit szeretne, milyen jogos emberi igénye van/nincs kielégülve, neked mi a jogos igényed, miben lehet kiegyezni. Béni Jocó Az elfojtas nem enreszekhez kotott, az a személyiség alapmukodesenek része. Az analógia azért, mert sztem a társadalom ugyanúgy működik mint az egyen, akinek igen vannak enreszei is.

Nekem az nem tetszik, h úgy tünteted fel, mintha ez a körforgás vmi elkerülhetetlen szükségszerűség lenne. Ennek ellentmond pl. azoknak a családoknak a létezése, ahol nem abuzálják a gyerekeket, azoknak a társaságoknak, tásadalmaknak a létezése, ahol évtizedek óta nincs diktátor, mert internalizáltak egy liberális minimumot.

Egy tolvaj általában nem haragszik arra akitől lop, csak szerezni akar minél többet.

"nem szabad a szélsőséget sem elfojtani! Integrálni kell" Jogos igényeknek jó engedni; a gárda igazságtalan, embertelen követeléseit viszont meghallgatni lehet, asszertíven kommunikálni, megoldást keresni jó, de engedni a zsarolásuknak, a jogtalan követeléseiknek, táplálni őket, az semelyik félnek sem jó. Mint a gyereknevelésnél.

Egyetértek az integrálás, nem elfojtás attitűdöddel. Asszertív, érvényesítő, erőszakmentes módon. Egyébként mennyiben lehetne a dühöt nem emberek ellen kiélni, hanem pl. amiatt lenni inkább dühösnek, h mellélőttem a labdát, hibásan írtam az Excel függvényt, lekéstem a vonatot, elromlott a gép?

Szerintem nem megtartani, szükségesnek/jónak feltüntetni kellene a dühöt, hanem okafogyottá tenni, valódi megoldást találni az okára, pl. az '5 miért' technikával. Meg kellene oldani azokat a sérelmeket, amikre a gárdistákat megoldásnak találják akik támogatják őket, megváltoztatni a jogsértéseket újratermelő rendszert. Nem fenntartani kéne a dühöt, hanem jogbiztonságot teremtő rendszert kialakítani, fejlődési lehetőség, munkalehetőség kéne, akkor nem lenne verés/verekedés.
https://en.wikipedia.org/wiki/5_Whys

Béni Jocó "A harag targyat keres" Tedd kérlek világossá, hogy mit gondolsz, milyen arányban van kiváltó oka, megtalálható, megszüntethető oka a haragoknak, ill. milyen arányban van akkor is harag egy emberben, ha nem volt oka (mert a harag és a düh valami természeti állandó, szükségszerű, az élethez szükséges (így jó) dolog? Az, hogy áttételek vannak, és nem tudatos, hogy azért rúg valaki a macskába, mert frusztráció érte a munkahelyén, vagy kisebbségi érzése vagy szeretethiánya volt gyerekkorában, nem jelenti azt, h ne lenne oka, amit el lehetett volna kerülni, vagy ne lehet terápiával elfogadhatóan ritkává és nem-pusztítóvá enyhíteni. Az tök jó lépcsőfok, h ismerjem fel/be, h haragszom/dühös vagyok, és mondjam is ki a másiknak, h ezt érzem. És keressük meg, h miért, milyen jogos emberi igényem nem elégül(t) ki, mit tehetünk, h mindkettőnk igényei amennyire lehet, kielégüljenek. Csak abból, h kimondom, h legszívesebben most ..., vagy erős késztetést érzek arra, h úgy csökkentsem a feszültségemet, h ..., az ne folytatódjon úgy, h bármi áron, bármit is okoz ez a másiknak, úgy is tegyek. Nem a harag érzése a baj, hanem az olyanon leverés, akit az nem illet, vagy nem olyan mértékben, az azzal való rendezés helyett, akit az illet, aki azért felelős. Nekem az a bajom a düh/harag az élethez szükséges felfogással, hogy ez valahol elveszi a felelősséget azoktól, akik a dühöt/haragot eredetileg okozták, mintha nem lenne olyan nagy baj, hiszen valahogy ígyis-úgyis lett volna, kell az. Le lehet-e élni egy életet súlyos éhségérzet nélkül? Lehet-e élni gyilkos indulatok és emberölés nélkül? Lehet-e élni anélkül, h egy háborút átélt volna az ember, vagy abúzust, vagy lehet-e valakiből ember anélkül, hogy verést kapna, lehet-e élni király nélkül? Lehet, nagyon is. Sőt, inkább annál kezdődik az igazán érdekes élet, akiben már nem lappang állandóan a félelem egy újabb traumától, veréstől, igazságtalanságtól, szeretethiánytól, hanem aki tud bízni és kötődni. Van-e fejlődés kontraszelekció nélkül? Van, sőt, akkor van csak igazán.

Attól még, h vmi gyakori, az nem szükségszerű az élethez (pl. éhezés, düh-harag-gyűlölet). Egy beteg dolog beteg attól még, h gyakori. Nem attól egészséges vmi, h gyakori.

"nem szabad a szélsőséget sem elfojtani! Integrálni kell tudni a demokráciába." Mi van, ha a szélsőség helyére azt teszed, h nem szabad az igazságtalanságot, önzést, rablást, abuzálást, gyilkos indulatot sem elfojtani! Integrálni kell tudni. ? Mert a szélsőség valójában egy ezeket elfedő fedőnév. Amikor tanítod, segíted a másikat, akkor mégiscsak azt akarod, h ezektől megszabaduljon. Inkább odáig kéne visszásni, h mi az a jogos emberi igény, amit már integrálni, érvényesíteni lehet és kellene, viszont ezek maguk ezek a viselkedések összességében határozottan kártékonyak és a terápiás cél, h ezek ne legyenek.