Mindent szabad ami másnak nem árt.
más farkával nem verni a csalánt
tőlem, amíg nem kötelező
szerződés szabadság
önrendelkezés
Ha nem lennénk összezárva, akkor kevésbé kellene rákényszeríteni másokra amit nem akarnak, ezáltal csökkenne a motiváció az ellenségességre.
Pl. ha van két tv; ha van nemdohányzó és dohányzó hely is; ha van lassú sáv és gyors sáv is (uszodában, autópályán); ha van több moziterem és akik az egyik filmet választják, összegyűlnek az egyik teremben, és mindenki boldogan nézheti a maga filmjét amire szerződött; ha van csendes terem a könyvtárban és van társalgó is; ha vallásszabadság van és lehet azokkal összejönni és úgy viselkedni, ahogy önrendelkezéssel akarnak a résztvevők. Ezekhez hasonlóan olyan politikai intézményi környezet oldaná meg a jelenleg rengeteg energiát felemésztő, gyűlelet/neheztelés különféle formái által mérgezett életét sokaknak,
ahol nem csak úgy tudná a maga igényeit kielégíteni egy ember(csoport), hogy másokat (a vele összezártakat) szükségszerűen ezek elszenvedésére kényszerít. Van akit ez akkor is zavar, amikor a többséghez tartozik, amikor/amiben a fennálló rend épp neki jó; van akit csak az zavar, amiben ő van elszenvedésre-elviselésre kényszerítve; van akit meg a háborúságok zavarnak leginkább.
Az emberi jogaikban nem sértettek, az intézményi környezetükkel elégedettek számának maximalizása a cél; és a nekik megfelelő, kívánatos, fejlődésüket elősegítő környezet biztosítása, ahol jól érzik magukat minél kevesebb megalkuvással-elszenvedéssel-idegenséggel. Emellett előny még az evolúció elősegítése is, hogy derülhessen ki, hogy milyen mutációk válnak be nagyon, járnának jobban (, menekülnének meg) sokak, ha az innovációk terjedési sebessége nagyobb lenne. Ha nem kenődne el, hogy egy elv, intézmény csak kihasználó, de valójában nem jó (előnyös, hasznos, fenntartható, optimális).
Most az a baj, hogy a ‘nem jó’ és a ‘nem stabil’ összekeveredik. Voltak kultúrák, amelyek fejlettek voltak, de katonailag védtelenebbek/kisebbek/kevésbé gátlástalanok (vagyis kevésbé stabilak) voltak mint a támadóik. A motivációs rendszer egyelőre nem azt díjazza, amit kéne, és akik csak addig látnak/néznek, ami a közvetlen kifizetés, azok téves értékítéleteket hoznak, cinikusan asszisztálnak, elnézik. Vannak innovációk, amelyek előnyösek, stabilak lennének, ha egy kritikus tömeg, kritikus arány felett lennéneka gyakorlóik, viszont elhalnak, ha a kritikus tömeget nem érik el (csak véletlenül tudna úgy alakulni, hogy elérjék). Inkubátorral-hitelkerettel, vagy az externáliák költségként/nyereségként megfizettetésével viszont kiderülhetne az előnyösségük. Ars poetica: szerintem az segít az emberiségen, ha olyan intézményrendszert alakítunk ki, amelyben Optimális stratégiák már egyben Evolúciósan stabil stratégiává is válnak.
Emberi-érzelmi-pszichológiai előny:
Sok ma többé-kevésbé magányos, többé-kevésbé megalkuvó, elidegenedett, az elérhető lehetőségeik közül “jobb híján” ‘választó’, de (jogosan) elégedetlen (long tailbeli) ember nem talál a mainstreamesek által uralt csoportok közt neki
szívvel-lélekkel vállalható csoportra - nekik lenne óriási nyereség egy olyan technológia és olyan intézményi környezet, ami elősegíti, hogy
megtalálják, felismerjék egymást, kialakítsák és megvédjék a saját szubkultúrájukat, megvalósíthassák magukat végre valahol, olyanokkal egy családban-közösségben, akiket tényleg tudnak tisztelni, akiket szívesen támogatnak, akikkel örülnek, hogy egy csapatban vannak. Megtaláltam a helyemet, jól érzem magam jó társaságban, nem vagyok egyedül, beleadok amit csak tudok,
képességeim legjavát nyújtom, a legjobbat hozom ki magamból,
a legtöbbet fejlődöm, nekem ez éltető közeg, flow, szárnyalok. Sokan szívesen lennének bizonyos emberekkel egy közösségben-társaságban, szerződnének, de csak az ő értékeik-elveik mentén, és az övékkel ütköző értékek-elvek mentén inkább nem. Ha kiderülhetne, h valaki olyan, hogy senkivel sem akar-tud szerződni, vagy pedig olyan, aki neki megfelelőekkel akar és tud, ha ez a két típus megkülönböztethető lenne, akkor elesnének a közösségképtelenekkel szemben felhozott vádak-hátrányok az egyik típussal, a bizonyosakkal szívesen szerződőkkel szemben.
Kihasználás: elesne az a hamis látszat, ami a kihasználók felsőbbrendűségét láttatja.
Utópia/gondolatkísérlet:
A mai államok helyett olyan városállamok lennének, amelyek a saját elveik, értékeik mentén szerződnek. Az embereket megosztó, egymás ellen fordító elvek, szerződés lehetőségek
sokféle kombinációja megvalósulhatna, és megnéznénk, hogy melyik hogy válik be a benne élők számára.
Az externáliák értéktorzító hatásának csökkentése lenne az előrevivő. Az a baj, ha úgy látszik, h vmi előnyös, vki jól jár, tehát neki van igaza, ő a követendő, nem véve figyelembe, h olyan áron, h az ár van, csak nem nála, hanem másnál.
(Pl. miért nem hunyászkodsz meg mint a többiek, fogadod el adottságként amilyen a másik (előnytelen rendszere): a felszólaló, ellenálló, megmondó, kimondó, forradalmár megtorlást szenved, energiát-jóérzést veszít, a hasznát esetleg ő nem is élvezi, hanem csak generációk múlva lesz belőle lassan vmi: ő rosszabbul jár általában mint a középszerű, opportunista, (bár tartásban, önbecsülésben járhat jobban ha nem őrlődik fel), ez mégsem bizonyítja, h ne tegye, hasonlóan ahhoz, ahogy egy altruista is világos, h ad, kockázatot vállal, “rosszabbul jár”).
Emese: a biodiverzitást növeli ha többféle városállam létezik.
Réka: ugyanakkor a városállamon belüli biodiverzitás csökken.
(A politikai mainstream, és még inkább az establishment olyan mint a nem-mutálódás; a nem-establishment, nem-mainstream/szélsőséges olyan mint a mutálódás: néha rosszabbra, néha jobbra vezet. Van aki arra hivatkozva establishment-mainstream szavazó, no szélsőség, h vezethet rosszabbra az új, a szélsőséges, nincs kipróbálva; (maximin stratégiájú). Van aki arra hivatkozva anti-mainstream, anti-establishment, jöjjön inkább valami, akármi, csak új, nem lejáratódott, h csak vmi új vezethet jobbra, ami eddig volt, az biztos, h nem jó út, (minimax stratégiájú).)
Supremecist helyett separatist. Bár fennáll a veszélye, h supremecist tendenciák erősödnek, félelem az ismeretlentől, és nem kénytelenek valami élhetőt kidolgozni, ahogy mégis együtt tudnak élni (bár megkérdőjelezhető, h ahogy egy kihasználó-kirabló és az áldozatai együtt élnek, az attól már jó-e, h a legtöbben túlélik, ahogy a rossz tanárokat, mérgező szülőket is, aztán mégis viszonylag jól tudnak élni sokan, bár vannak maradandó megnyomorítások). Nem jó megoldás azt üzenni az elnyomottaknak, h ne szegregálódjanak, ne kérjenek távoltartási végzést az abuzálóktól. Konzerválja a rossz rendszert, ha kénytelen ottmaradni az áldozat, lehet szívni a vérét. Talán úgy lehetne a két rendszer előnyeit párosítani, ha
1) csak a súlyosan megnyomorítóktól-kihasználóktól határolódnánk el, a nevelhetőktől nem, hanem ha hajlandóak és képesek fejlődni, akkor valamennyit el tudna hordozni, tudna gyógyítani egy közösség,
2) látható lenne, kik hogyan élnek, lenne átjárás, kapcsolat, mint ma turistaként, üzleti partnerként, nem tudna kialakulni paranoia, mert tapasztalnánk, h nem ártanak nekünk.
3) Nem kellene még értékítéletet, jobb/rosszabb hasonlítgatást sem tenni sok városállam között, hanem sokkal szemben nincs etikai kifogásom, hanem csak más az ízlésünk, vérmérsékletünk, személyiség típusunk.
Talán az a kulcs, hogy
--) azoktól nagyon szeretnék elhatárolódni, akiknek a rendszerét elnyomónak, igazságtalannak, kizsákmányolónak, etikailag rossznak, a fejlődést torz irányba vivőnek látom,
-0) aztán vannak akikkel nincs etikai problémám, csak mást gondolunk a leghatékonyabbnak, vagy csak mások az igényeink, preferenciáink, személyiségtípusunk,
+) akikkel szeretnék egy csónakban evezni, egy társaságba összejárni, közös cégben dolgozni, közös családban élni.
Azt hiszem, az segít a tisztánlátáshoz, ha a -- és -0 különbséget látjuk, meg tudjuk mondani, h vki/vmi a -- vagy a -0 kategóriába tartozik leginkább számunkra. ~Tilt, tűr, támogat. ~Árt, csak mást/máshogy akar, segít nekem.
A közveszélyes elmebetegek (zárt osztály) és a fertőző betegek vs nem fertőzöttek (karantén) elkülönítése helyes. Kell segíteni az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülőkön - okosan. A prime directive és a következmények vállalása, a nem torz jelző rendszer helyes.
A kényszerházasság nem a legrosszabb, de lehet jobbat is kialakítani. Persze, lehetne érvelni amellett, h mindenkitől lehet tanulni, alakítsanak ki egy élhető rendszert, mégis sokkal boldogabbak lehetnek a felek, ha nincsenek egymáshoz kényszerítve, hanem akivel energiát adnak egymásnak, azzal élnek együtt.
Lenne városállam a teokráciát/ateizmust/toleráns-vegyes rendszert akaróknak;
lenne ahol nem/szabad keménydrogozni;
az újraelosztás, a közteherviselés, örökösödési adó sokféle szintje és formája, kombinációja szerint sokféle államot lehetne képezni (állami finanszírozás van-e közzétett tartalmakért, alapfizetés nincs/milyen),
az iskolarendszer főleg finnes/waldorfos/poroszos,
milyen ...krácia van, ezen belül pl. a meritokrácia milyen alapon működik, vs külön államuk van a születési, tekintélyuralmi, parancsuralmi, függelmi viszonyok által erősen meghatározott rendszert akaróknak,
fairebb/kevésbé fair, (aki kapja marja, aki gátlástalanabb-kíméletlenebb-őrültebben fenyegető, akivel nem lehet beszélni, az kényszerít ki valami a másik kára-nemrészesedése árán előnyesebbet)
tücsök/hangya, szorgalmasan dolgozó/hedonista, felhalmozó-megtakarító-befektető/felélő-mihamarabb-előre elfogyasztó, 4/8/10 órát dolgozó életformát élőkkel akarsz egy csónakban evezni: OK, mindenre lenne lehetőség, ahogy akarod, csak ne mástól vedd el (élhetek életem különböző szakaszaiban ugyanott attól még, h másmennyit dolgozom (mint munkanap/hétvégén-szabadságon), csak szummában járuljunk hozzá elég sokkal a közöshöz, és ezzel arányban vegyünk el);
-- világ proletárjai, tényleg egyesüljetek és menjetek a ti városotokba (csak ne mástól raboljatok)
++ első- és másodfajú liberálisok-szabadelvűek, toleránsok, egyesüljetek
- konzervatívok, hagyományfenntartók, egyesüljetek
--- agresszívek, erőjogúak, egyesüljetek
--- diktatúrapártiak, rendpártiak, elnyomást pártolók-fenntartók-elfogadók, egyesüljetek
- nagy hatalmi különbséget fenntartók, egyesüljetek
-- fajvédők, intoleránsak: egyesüljetek
-- excentrikusokat, csodabogarakat kiközösítők és lenézők: egyesüljetek
+ excentrikusokat, csodabogarakat befogadók: egyesüljetek
+ kísérletezők, egyesüljetek
+ elsődlegesen humanisták, másodlagosan européerek, harmadlagosan nemzeti kultúrájúak, egyesüljetek
- anarchisták, egyesüljetek
- királyságpártiak, egyesüljetek
-- bűnözők és kihasználók, egyesüljetek (fegyenctelep, börtön)
- nemzetük felsőbbrendűségében, kiválasztottságában, feljogosítottságában hívők, egyesüljetek
-- vallásilag türelmetlenek, egyesüljetek
0 puritánok, egyesüljetek,
+ erőszakmentesek, egyesüljetek
- áltudományokban hívők, egyesüljetek
- misztikusok, vallási fanatikusok, ortodoxok, fundamentalisták, karizmatikusok, szektások, egyesüljetek
-- demagógok, hiszékenyek: egyesüljetek
--- szadisták és mazochisták, egyesüljetek
-- bizalmatlanná tevők, átverők, hamisan vagy neminformálók, egyesüljetek
-- trollok, bully-k, megfélemlítők, hamis beállításokat tevők, egyesüljetek
--- pszichopaták, abuzálók, egyesüljetek
- túlszaporodók, egyesüljetek (és maradjatok is ott; nincs jogotok a születésszabályozással élőktől elvenni amivel ők gazdálkodtak)
- környezetszennyezők, egyesüljetek
- fegyvertartók, egyesüljetek
- védőoltásellenesek, egyesüljetek
az emberi jogok különféle halmazait elismerők-akarók, egyesüljetek
- könyveket, tanokat, internetes hírforrásokat betiltók, cenzúrázók, egyesüljetek
++ altruisták, egyesüljetek
++ entellektüelek, magas IQ-júak, egyesüljetek
Egyesülési szempontok még:
ic.org directory szempontjai.
Ha meddővé válik egy vita, nem kell vég nélkül őrlődni benne. Figyeljük meg a védőoltásra szerződők és a védőoltás-ellenesek statisztikáit. (E. az is lehet, h nem0 az optimum, van egy kis % akik kimaradhatnak a védőoltásból, mert a körbeoltottak megvédik őket. Ekkor az fair, h kisorsoljuk, h kik legyenek az oltás kockázatait el nem szenvedők (és az oltatlanság kockázatát elszenvedők), csak az nem fair, ha csak az egyik fél viseli a terheket.)
A városállamok nem lennének zsarolhatóak, megfélemlíthetőek, kirabolhatóak mások által; szerződéseiket más államokkal be kellene tartaniuk. Megvalósítható először talán az EU-n belül, vagy az USÁ-n belül lehetne, mint az amishok különleges övezete, vagy
intentional communities csak több joggal-rendelettel, nagyobb lakossággal. Árucsere, szolgáltatás és információ-adásvétel lehet városállamok, különböző városállambeli cégek, emberek között.
A városállamok alkothatnak szövetségi államokat (több szintű hierarchiában), akikkel közelebbi/távolabbi rokonok, bizonyos elveikben megegyeznek, kisebb szabályokban eltérnek (helyi rendeletek).
Az emberek áramolhatnak a városállamok között, ha a jelentkező és a befogadó is akarja, szerződnek (vagyonukkal+ vesznek egy részvényt az új és eladnak egy részvényt az előző városállamukban). Informálódhatnak hiteles forrásokból (statisztikák, tanulmányok, user reviews, dokumentumfilmek). Mindenki mindenkinek folyamatosan tehet ajánlatot, h milyen feltételekkel jönne/venné fel (mint ha valamekkora fizetést ajánlana személyesen, valamekkora fizetési igényt tüntet fel). Látogatni, próbaidőre
kipróbálni lehet, szerződött feltételekkel.
Induláskor összeállnak emberek közösségekbe az elveik-értékeik mentén, mindenkinek ugyanannyi zsetonja van, aztán ezekkel a városállamok licitálnak földrajzi helyekre (adott adottságú, méretű, éghajlatú stb. hely), kompenzálásként kell érte fizetni/kapnak a fizetőktől évente …-t. Minden közösség minden helyre megadhatja, h mennyi +/- -t ajánl érte. Egy helyet az kap meg, aki a legtöbbet ajánlotta érte/ a legkisebb kompenzációért fogadná el, ill. ha valakiknek több vagy 0 ilyen hely jutna, akkor azt az allokációt valósítjuk meg, amivel maximalizáljuk az össz fogyasztói többletet.
Lehet megváltoztatni a szerződést, a városállam szabályait amire szerződnek, de elállási joggal és kártérítéssel azoknak, akik emiatt vagy elmennek, vagy maradnak, de kellemetlenséget elviselve (mint a házépítés miatti napsütéscsökkenés miatt kártérítést kapó szomszédok). ((Milyen lenne azt mondani, h lehet lengyelül beszélni a metróban, de akkor +1 font a díj? törve a nyelvet 50p, hangoskodás, kihallatszó zene 1.50, telefonálás 5p/perc/utas. ~lehet szemetelni, 60 font/szemét db, lehet benzint elfüstölni, 60p/liter)).
Lehet tudatosan arra szerződni, hogy kifejezetten nem egynemű, hanem valamilyen nagyjábóli % sávokon belüli összetételű városállamban szeretnék élni (pl. természetes arányú fogyatékos, egy emberen belül vegyesen nehéz eset&valamiben kiváló, IQ x-y sávba eső, 10-20% kékgalléros, a-b % fehérgalléros; +vegyünk fel ad/kapott kompenzációval valahány %-ig …-t. Tehát nem arról van szó, h egy csapatban mindenkinek ugyanabban legyen erőssége-tehetsége; szerződhetünk egy kb. optimális arány felé tendálni próbálásra. Mint egy vállalat: felvesz valamilyen arányban kül. pozíciókba embereket, kül. fizetéssel, kül. hatáskörrel, beleszólási joggal-szavazat súllyal.
Megtekintjük, hogy hosszú távon, történelmi léptékben melyik szubkultúra mit teremt, milyen fenntartható, milyen élhető, milyen fejlettséget, boldogságot ér el.
Attól tartok, h sajnos még mindig jobb rendszer hogy a gyerekeket, elszenvedőket ne lehessen kívülről beleszólva megvédeni, kilopni, hanem csak ha menekülnek, akkor befogadni (ha osztják a befogadó értékeit, terveit). Ha egy városállam jelentős része szeretne vmi jelentősen másra áttérni, akkor osztódnának, elismerve azok jogát, akik a régire szerződtek, ugyanakkor a változtatni akarók jogát is, h újratárgyalva másra szerződhessenek.
Azt hiszem, h a legfejlettebb, legliberálisabb berendezkedés a legerőszakmentesebb, nekem csak ez igazán élhető, a többi mind nagyon erőszakos és elnyomó.
Nyilván a városállamok -> megvalósuló kombinációk száma véges, a méretgazdaságosság miatt pedig kell egy államméret, de a mostaninál sokkal jobb átlagos közelséget lehetne elérni az egyén elvei és az állama elvei között amiben él. A kulcs az, hogy ne születési alapon határozódjon meg az állam, hanem elvek, igények közelsége-távolsága alapján.
Ma az emberek csak beleszületnek egy rendszerbe, nehéz más államba immigrálniuk, ezért kevéssé felelősek személyesen; viszont
HA lennének városállamok és könnyű lenne a hozzájuk hasonlóan gondolkodókkal egy városállamba összeköltözniük, akkor e nagyobb szabadság nagyobb személyes felelősséggel is járna, megalapozottabban lehetne amellett érvelni, hogy a következményeket vállalnia kell mindenkinek, kevésbé lenne ok, alap másoktól elvárni, követelni, elvenni amit mások hoztak létre.
Azt hiszem az segít tisztábban látni, ha nem keveredik össze, h valaki a mai helyzetben vs egy ideális helyzetben elvárható felelősségvállalásról beszél. Azért van sok egymás mellett elbeszélés, mert más helyzetről beszélnek.
Vagy mindent lehessen valakinek, és akkor vállalja a következményeket, vagy ha a következményeket nem akarja vállalni, másoktól akar elvenni, akkor viszont érthető, ha mások viszont megszabják, hogy mit tegyen és mit ne. Pl. aki nem tudja elfogadható szinten eltartani a gyerekeit, de ennek megelőzésének/elkerülésének nehézségeit nem vállalja, az szerintem a saját gyerekeivel szemben is felelőtlen (árt nekik), meg azokkal szemben is, akiktől elvesz.
A városállamok jelentős előnye lenne a kisebbségvédelem, nem kellene azért túlszaporodni/mást ölni-hátráltatni, hogy nehogy más kerüljön többségbe, elnyomva minket, hanem tudhatnánk, h kisebbségvédelem van, akkor is élhetünk a szerintünk helyes, előnyös, élvezetes módon, ha bárki más bármi mást gondol, bármi máshogy él.
A mai migrációs problémát szerintem az tudja megoldani, ha ugyan nem genetikai gyerekei, de memetikai gyerekei lesznek a fejlett (nyugati) országokba bevándorlók gyerekei, pontosabban talán nem is így van ez, hanem ha a felvilágosodás mémjei terjednek el, ahogy a Star Treken gondolkodnak, akármilyenek is egyébként. Egy genetikai helyett memetikai alapú városállamokba átmenet zajlik/történjen meg. És a memetikai itt politikai-emberi jogi értékeket jelent számomra/ilyen értelemben szeretném, nem népszokás, nyelv értelemben.
Ha létbiztonság van, és akárhogy is él egy közösség, annyira nagyot nem hibázik egyik sem, hogy alapvető szükségleteiket ne tudnák kielégíteni, a különbségek inkább csak mennyiségiek, akkor sokkal inkább békén tudnák hagyni egymást, mint ha alapvető emberi szükségleteik lennének veszélyben. Ez ok arra, hogy egyre könnyebben megengedjék egymásnak, hogy a hasonlóó elvek szerint élni kívánók költözzenek össze. Ezzel ki jár rosszul? A kihasználók; másrészt akiknek a környékére beköltöznek olyanok, akikkel nem szeretne együtt élni, és emiatt neki kell elköltöznie - ezt lehetne orvosolni egy kompenzációs rendszerrel (hasonlóan, mint ahogy egy beruházás, építkezés esetén), viszont csökkenti ezt a nehézséget az, hogy oda költözhet, akikkel jobban szeret együtt élni mint akikkel eredetileg élt együtt (akik között eleve sok olyan kellett legyen, akikkel kellemetlenné vált együtt élnie, e sok miatt költöztek éppen ide még többen olyanok).
Azt is lehetne, hogy dolgozni az egyik városállamba jár, viszont másmilyenben lakik (ahogy az alvóvárosok lakói gyakorlatilag teszik is). Amíg valahol van, addig úgy kell viselkednie, olyan szabályok vonatkoznak rá, ahogy a vendégekre vonatkozóan az ottaniak meghatározták.
